Monumentális záróünnepséggel ért véget a XXX. olimpiai játékok Londonban, ahol a magyar küldöttség 8 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel a bravúros 9. helyen végzett az éremtáblázaton. A 17 érem mellett, számos pontszerző helyezést is begyűjtöttek sportolóink. Mind az éremszerzők, mind a helyezettek között van néhány szegedi érdekeltségű sportoló.
Vajda Attila: “Ennyi volt most bennem”
A szegediek összességében nem szerepeltek rosszul a londoni olimpián, igaz, vélhetően szinte mindegyiküket érte kisebb-nagyobb csalódás. Kezdjük talán mindjárt az egyik legnagyobb meglepetéssel: Vajda Attila címvédőkét sajnos nem tudott dobogóra állni kenu egyes 1000 méteren, 6. lett. A 200 méteres sprintszámban viszont elégedett lehet, ott a 11. helyet szerezte meg. Vajda az 1000 méter után azt nyilatkozta, hogy nem érez csalódást, tiszta a lelkiismerete, mert mindent megtett a győzelemért, kihajtotta magát. Saját bevallása szerint talán valamivel korábban ki kellett volna utaznia Londonba, mert az ottani körülményekre az itthoni melegben nem tudott tökéletesen felkészülni.
Douchev Janics Natasa: “Kicsit elment a kedvem”
Douchev-Janics Natasa szomorúan állt dobogóra.
Szintén Peking olimpiai bajnoka volt Douchev-Janics Natasa, így joggal remélte és remélhettük mindannyian, hogy Londonban is a dobogó legtetején látjuk majd. Sőt, titkon talán azzal is számolhattunk, hogy Kovács Katalinnal a K2 500 méter mellett egyéniben, K1 200 méteren is aranyérmet szerezhet. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Douchev-Janics Natasa szülésből tért vissza, így kihagyta a szegedi világbajnokságot, igaz az idén tavaszi Eb-n már ismét szállította az aranyakat. Londonban ezúttal ez nem sikerült, de így is remek teljesítménnyel, egy ezüst- és egy bronzéremmel járult hozzá a magyar medál-terméshez. Natasa persze csalódásként élte meg, hogy nem sikerült aranyéremmel hazatérnie, de bízunk benne, hogy ez csak még nagyobb motivációt jelent majd számára, hogy Rio de Janeiróban ismét maga mögé utasítsa a világot.
Nagy Péter: “Örülök az eredményemnek”
A 22 éves ólomsúlyú szegedi súlyemelő 416 kilogrammos egyéni csúccsal az előkelő 11. helyen végzett a brit fővárosban a plusz 105 kilogrammos kategóriában. Ahogy ő mondta: kicsit sajnálja az utolsó fogásokat, mert szerinte maradt még benne. Ő tudja, mi nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen a legjobbját nyújtotta akkor, amikor kellett. Négy év múlva mindenesetre előrébb léphet.
Szivós Márton
A szurkolók és a játékosok is csalódásként élték meg a vízilabda válogatott londoni szereplését, holott az elmúlt évek világversenyei alapján nagyon is elképzelhető volt, hogy nem jön össze az érem: 2009-ben a római világbajnokságon 5., míg 2011-ben Sanghajban 4. lett a csapat. Az Európa-bajnokságokon sem szerepeltünk sokkal jobban, 2010-ben Zágrábban 4. hely jött össze, egyetlen érmünket – egy bronzot – idén Eindhovenben sikerült megszerezni. Szivós Márton május óta az A-Híd Szeged Beton játékosa, így megkülönböztetett figyelemmel kísértük teljesítményét. Szivós nem játszott rosszul, összesen négy gólt lőtt (Nagy-Britanniának, az Egyesült Államoknak és Romániának), amelyek közül az egyik – a románok ellen szerzett – a világsajtót is bejárta: Szivós Kásás Tamás egyébként nem tökéletes passzát lábbal emelte a saját kezére, majd a kapunak háttal, csavarva lőtt gólt.
Szivós Márton (jobbra 8-as sapkában) Kiss Gergellyel pacsizik.
Zubai Szabolcs, Mikler Roland, Vadkerti Attila, Lékai Máté
A férfi kézilabda válogatott erőn felül teljesítve, a nem várt 4. helyen végzett a londoni olimpián. Pontosabban, a szakma véleménye megosztott volt a játékok előtt: egyesek úgy vélték, Nagy Lászlóval kiegészülve akár össze is jöhet a négy közé jutás, az óvatosabbak már a csoportból való továbbjutást is bravúrnak tartották. Nos, a srácok tulajdonképpen három fontos meccset játszottak a négy közé jutásért: a csoportban Dél-Korea és Szerbia ellen, és a negyeddöntőben Izland ellen – mindhármat megnyerték. A svédek elleni elődöntő tulajdonképpen már extra volt, mégis, kis szerencsével akár össze is jöhetett volna a döntő. Végül a bronzéremért a talán még erősebb horvátokat kellett volna legyőzni, amely nem sikerült, de így is csodálatos eredmény a negyedik hely.
Ami a szegedi játékosokat illeti, Zubai Szabolcs beállóban hozta azt, amit tőle elvárunk: hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a küzdelmekbe, segítette az átlövőket, megdolgozta az ellenfél védelmét és ha lehetősége volt, gólokat lőtt, méghozzá összesen 16-ot. Vadkerti Attila kevesebb szerepet kapott, de amikor játszott, jól teljesített 6 gól lőtt, amelyből 3-at a horvátok elleni csoportmeccsen. Ősztől már a szlovén Celjét erősítő Lékai Máté 14 gólt lőtt. Leginkább a Dél-Korea és az Izland elleni sorsdöntő mérkőzéseken villogott, fontos szerepet vállalva a négy közé jutásban. A válogatott második számú kapusa Mikler Roland jól védett, 29 százalékos teljesítményével (Fazekas Nándor egyébként 31 százalékkal védett) a torna 24 kapusa közül a 18. lett. Persze a lövés/védés mutató nem minden, Mikler sok bravúrt is bemutatott, Dél-Korea ellen pedig – Lékai mellett – a meccs hőse volt.
Mikler Roland és csapattársai a Dél-Korea elleni győzelem után.